Napfény szárnyán keletre

A felhők fölött mindig tiszta az ég – és ha így van, mi sem lehetne alkalmasabb a napenergia kiaknázására, mint egy repülőgép? A Solar Impulse alapítója és tagjai szerint semmi, és ennek megfelelően évek óta építik, fejlesztik és tesztelik szolárcelláról hajtott gépmadarukat, amely a nap tiszta erejétől hajtva képes közlekedni, évről évre egyre nagyobb távolságokon. A távlati cél a föld körüli utazás, ám azt megelőzően is várnak még teljesítendő kihívások a csapatra – most nyáron például Kaliforniából elindulva szeretnének eljutni New Yorkba.

Első és jelenleg is aktív repülőgépük, a HB-SIA 2009 óta számtalan sikeres utat tett már meg, 24 órát repült non-stop – bebizonyítva, hogy igenis képes az éjszakai üzemre –, majd tavaly tavasszal Svájcból elrepült Marokkóba, és vissza. A hatezer kilométeres próbatétel az első olyan interkontinentális repülőút volt a világon, amelyet teljes egészében napenergia segítségével tettek meg.

Az egy hónapos kalandot különösebb meghibásodás nélkül teljesítő repülőgép különleges szerkezet: fesztávolsága 61 méter (nagyobb, mint egy Boeing 787 utasszállító monstrumé), 1,6 tonnás tömege viszont alig haladja meg egy középkategóriás gépkocsiét. A szárny felületén elhelyezett 12 ezer darab napelem 400 kilogrammnyi lítium akkumulátort tölt; az erről üzemelő, négy darab tíz lóerős villanymotorral 60-70 csomós utazósebességre képes a repülőgép.

A most következő, transz-amerikai út távolságban nem jelent nagy különbséget, a kihívás mégis hatalmas, hiszen itt már bevált repülőgépük utódjával, a világ körüli utazásra tervezett HB-SIB-vel fognak repülni. A második generációs gép fesztávolsága eléri a 80 métert, ami értelemszerűen több napelemet jelent, ezen kívül túlnyomásos pilótafülkét kap. Utóbbi lehetővé teszi, hogy a pilóta rövid szundításokkal nyújtsa meg a levegőben töltött időt, ami a szárazföld felett repülve kevésbé, a földkerülő expedíción már annál fontosabb lesz.