Már a Formula Student is egyre zöldebb

Harmadik alkalommal rendezték meg a Győrhöz közeli Gönyű szabadkikötőjében a Formula Student Hungary (FSH) elnevezésű versenyt. A nyárvégi rendezvény a szervezői információ alapján a világ legjobb műszaki szakos egyetemistái által alkotott csapatok regionális erőpróbája volt, amelyre 41 csapat nevezett 12 országból – Magyarország mellett Ausztria, Németország, Finnország, Csehország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia, Oroszország, Lengyelország, Észtország, s némi kuriózumként India is bejelentkezett. Hazánkat a BME két csapata, valamint a Kecskeméti Főiskola képviselte, miután a szegediek nem készültek el a járművükkel. A küzdelem nem csupán a gázpedál taposásáról szól: a versengés tervezéssel, innovatív megoldások keresésével kezdődik, aztán jön az építés, végül a bizonyítás – nem csupán a pályán, hanem a szakmai zsűri előtt is.

Magáról a versenyről az fshungary.hu honlapon lehet bővebben tájékozódni; vigyázó szemeinket leginkább arra a részletre érdemes most irányítani, amely felett az iménti bekezdés végén majdnem átsiklottunk. Mert miért is indít két csapatot egyazon felsőoktatási intézmény, kérdezhetnénk joggal. A válasz kissé csavaros, ugyanis praktikusan egy gárdáról van szó, ám két járműről, amelyek majdnem mindenben megegyeznek, épp csak a meghajtásuk különbözik, de az gyökeresen.

2012 volt ugyanis az első év, amikor elektromos hajtású autókkal is rajthoz lehetett állni a Formula Student magyarországi versenyén (a világ más tájain már korábban is volt példa hasonló nevezési lehetőségre). Tíz ilyen autó érkezett a gönyűi asztfaltra, s még el sem kezdődött a nemes viadal, amikor a sajtófőnök képzeletbeli bajsza alatt így sóhajtott fel: ezek nagyon mennek, nem lesz könnyű dolga a benzineseknek. Igaza lett, hiszen az abszolút végeredményt tekintve a dobogó második fokára a Karlsruhe-i Műszaki Egyetem KA-RacIng Electric csapata állhatott. Nem mellesleg öröm volt hallani a helyszínen a drámai különbséget az elektromos versenygépek és nem éppen szelíden duruzsoló riválisaik között.

Íme, pár nappal azelőtt, hogy hivatalosan is meghirdették a 2014-től induló Forma E versenysorozatot, amelyen kizárólag elektromos járművek állhatnak rajthoz, „kicsiben”, avagy más célcsoport számára igenis komolyan megküzdöttek és nyomot is hagytak az aszfalton és az eredménylistán egyaránt a zöld technológia vívmányai. S hogy valóban nem ifjonti hévből fakadó drága játszadozásról van szó, azt a szponzorok és szakmai érdeklődők egyre bővülő köre is jelzi: a résztvevő csapatok mögött álló egyetemek, főiskolák saját szellemi műhelyei és egyéni támogatói mellett 20 járműipari cég járult hozzá a 2012-es FSH sikeréhez.

Kanyarodjunk vissza a BME elektromos járművéhez, amely gyakorlatilag az egyetlen olyan autó, amelyről némi – bőségesnek aligha nevezhető – információt kaptunk a csapattagoktól (hiába, a „Formula" név ezek szerint magával vonja az egyéni fejlesztések, technológiai újítások körüli titkolózást is)! A talányos nevű „e-maula" váza, ahogy már utaltunk rá, szinte teljesen megegyezik belső égésű társáéval, a fejlesztőcsapat is nagyjából azonos a két jármű esetében. A zöld kategóriában általános megkötés volt, hogy az akkumulátorok összkapacitása nem lépheti át a 7 kWh értéket, amit a műegyetemisták 6,5 kWh-ra hegyeztek ki. Az akkumulátor feszültsége pedig 600 V alatt maradt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ezek az adatok azért fontosak, mert a verseny szemlélete szerint valahogy mégiscsak össze kellett hasonlítani a két hajtástechnológia képviselőit, ami azért felvet bizonyos aggályokat. Akárhogy is van, elismerésre méltó, hogy a fővárosiak 180 kg-ot faragtak ugyanezen jármű tavalyi változatának tömegéből, nyilván a biztonsági előírásoknak így is megfelelve. Az imént felvetett aggályokat jelentősen felerősíti, hogy míg a BME benzinmotoros járműve az előkelő 7. helyen zárt, az „e-maula" csupán a 24. helyre ért oda. Aligha lenne ennyivel gyengébb az elektromos hajtás, még ha a végeredménybe nem csupán az elért eredmény, hanem az alkalmazott technológiai megoldások szakmai értékelése is beleszámított. Sőt, az tűnik logikusnak, hogy épp itt domboríthatnak a zöld megoldások.

A tudományos szempontból is egyre jelentősebb, látványosan fejlődő verseny egyrészt tehát újfent igazolta az alternatív hajtások térhódítását, ergo létjogosultságát, ugyanakkor ott hagyott bennünk egy nagy kérdőjelet (felkiáltójelet) annak kapcsán, hogy összemérhető-e két különböző hajtáskoncepció. Az sem biztos, hogy a nagyközönség számára viszonylag nehezebben elérhető területen érdemes egy ilyen viadalt megrendezni – feltéve, ha nem kizárólag szakmai érdeklődőkre számítanak a szervezők. Mindazonáltal büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a járműipari fellegvárnak számító Győr térsége ilyen kiemelkedő nemzetközi rendezvénynek adhat otthont évről-évre.

Cikkünk véget ért, ám kíváncsiak vagyunk rá, mit gondolnak olvasóink a belső égésű motorok és elektromos hajtások teljesítményének, képességeinek összemérhetőségéről. Köszönettel fogadjuk alább a hozzászólásokat!