Légből kapott energia: „nyomás” alatt a Tata

A sűrített levegővel hajtott járművek története egyidős a belső égésű motorokkal, sőt, annak idején utóbbiak dominanciája nem volt ám ilyen egyértelmű. A mobilitás fejlődésével aztán menetrendszerűen eltolódott az arány a szmogtermelés irányába, ugyanakkor az élet megannyi területén mind a mai napig jelen vannak a léghajtású eszközök. Elég csak az abroncsszerelő műhelyekben hallható, jellegzetes zümmögő hangra gondolni.

Indiában a közelmúltban – egész pontosan 2007-ben – elérkezettnek látták az időt, hogy visszatereljék az utakra a sűrített levegővel hajtott, ennek következtében kiemelkedően környezetbarát közlekedési eszközöket. A Tata Motors és a francia Motor Development International fejlesztőcég együttműködése révén mostanra készült el az a motorkoncepció, amelyet két Tata járműbe be is szereltek, az életrevalóságot igazolandó.

Igazolni persze van mit, hiszen ha olyan egyszerű lenne a történet, nyilván régóta mindannyian ilyen léghajtású autóval közlekednénk. Csakhogy amilyen emberbarát a levegő, olyan kevés az ereje ahhoz, hogy kellő ideig és kellő sebességgel mozgassa a sokszáz kilós járműveket emberestül, csomagostul. Noha a sűrített levegő alapvetően biztonságosabb más, a járműiparban meghajtásra alkalmazott gázoknál – pl. hidrogén –, a tárolóegység (üzemanyagtank) befogadó- és nyomástűrő képessége igencsak véges. A dolgon persze lehet segíteni, például egy kompresszor segítségével, és itt jön képbe a hasonlóan csengő kompromisszum szó, merthogy ez az egység vagy elektromos árammal, vagy fosszilis üzemanyaggal üzemel. Ugyanakkor jelentős károsanyag-kibocsátás spórolható meg még így is, hiszen általában csak nagyobb sebességnél van szükség nagyobb nyomásra.

A Tata szerint ugyan van még mit fejleszteni az erőforráson a gyártás beindításáig, de az első, koncepcionális fázis eredményesen lezárult, s a részletek finomítását követően pár éven belül már szériában gurulhatnak le a levegős autók a gyártósorról.

Jól hangzik – meglátjuk, mi lesz belőle.