E-busz nekünk is kellene

Az elektromos meghajtásnak elsősorban városban a helye, ez ma már szinte közhelyszerű kijelentés az alternatív közlekedésfejlesztés gondolatvilágában. Ez viszont nem jelenti azt, hogy kizárólag kisautókról, robogókról szól a történet – a közösségi személyszállítás sem elveszett terep. Jól mutatja ezt, hogy még a jelenlegi budapesti Várbuszt is le szeretnék, reméljük, le fogják cserélni hamarosan elektromos buszokra – egy beszédesen hosszú távra tekintő, 25 éves terv keretében.

Az osztrák kollégák kicsit tempósabban intézik az ügyet, hiszen a tavaly megkezdett tesztelés alapján immár forgalomba állt a 2A és 3A belvárosi (city) buszok vonalán az első alacsonypadlós fecske, amelyet 2013 nyaráig 11 társa fog követni.

A koncepció csupán a számadatok alapján is nagyon ki van találva, merthogy a jármű busz létére nem éppen hosszútávfutó, mindössze 150 km megtételére képes, ugyanakkor minden végállomás egyben töltöőállomás is számára, ahol 15 perces gyorstöltéssel kerül újra energikus állapotba. Este, a garázsban pedig normál töltés mellett nyugodtan, csendesen átaludhatja az éjszakát a nappal sem hangoskodó e-busz. Innovatív megoldás, hogy a töltő be van építve a járműbe, csupán az áramcsatlakozást kell megoldani.

A Rampini / Siemens koprodukcióban készülő elektromos autóbusz befogadóképessége 44 fő, s ahogy a hatótávból következik, nem cipel magával egyéb, felesleges súlyokat a jármű. A fékezéskor visszanyert energia akár 20%-os plusz teljesítményt is eredményezhet, s – már-már természetesnek ható módon – elektromos árammal üzemel a légkondícionáló és a fűtés is.

Csepp a tengerben, mondhatnánk a 12 buszra, egy sokmilliós nagyvárosban ennek önmagában legfeljebb hírértéke lehet. Bécs viszont már jó ideje odafigyel a környezet védelmére, például a napenergia hasznosítása és a regeneratív fékrendszer alkalmazása sem számít újdonságnak az ottani tömegközlekedésben.

Vajon lesz-e olyan praktikus a magyar e-busz, mint a szomszédoké?