Új uniós stratégia az alternatív üzemanyagokért
Az európai közlekedés nagyban függ az import kőolajtól, ezért egy újonnan kijelölt uniós stratégia az alternatív üzemanyagok töltőállomás-hálózatának fejlesztését és egységesítését tűzte ki célul.
Az alternatív üzemanyagok használatának jelentős mértékű terjedését irányozza elő az Európai Unió 2020-ig szóló új stratégiája. A korábbi kezdeményezések elsősorban a járművek és az üzemanyagok fejlesztését célozták, a tiszta hajtóanyagok elterjedésének alapvető feltétele ugyanakkor a megfelelő töltőállomás-hálózat kiépítése, az új stratégia ezért ennek európai szintű fejlesztésére és egységesítésére koncentrál.
Az alternatív üzemanyagok elterjedését több tényező is akadályozza. A tiszta üzemű járműveket kevésbé vásárolják, mert drágábbak és kevés hozzájuk a töltőállomás. A hálózatot azonban nem fejlesztik, amíg nincs elegendő számú jármű, ami használná azt, a járművek ára viszont nem csökken, amíg a gyártók nem tudják nagy számban eladni azokat. Az ördögi körből talán az Európai Unió „Tiszta energia a közlekedésben" című stratégiája jelentheti a kiutat, amely meghatározza az olyan alternatív üzemanyagok, mint a villamos energia, hidrogén és földgáz töltőállomás-hálózatának 2020-ig tartó európai szintű egységesítését és fejlesztését.
Elektromos töltőállomásból már ma is jelentős számú található az Európai Unió területén, ezek eloszlása azonban korántsem egyenletes: Nyugat-Európában országonként több mint ezer, míg Magyarországon és a régió többi tagállamában alig tucatnyi töltőpontot használhatnak az elektromos járművek. Az uniós stratégia értelmében 2020-ra mintegy 7000 töltőpont létesülne Magyarországon, míg Németországban 150 ezer, Olaszországban 125 ezer, az Egyesült Királyságban 122 ezer töltőpont lenne hét éven belül. Jelenleg még csak egy-kétezer elektromos jármű fogy a töltőponttal jobban ellátott tagállamokban is, de a tervek szerint 2020-ra már mintegy egymillió villanyjármű futna Németország útjain, 1,55 millió az Egyesült Királyságban, kétmillió Franciaországban és 2,5 millió Spanyolországban. Az elterjedést segítheti, hogy a stratégiában kijelentik: mostantól a „Type 2" jelű csatlakozóaljzat számít egységesnek az Európai Unióban.
Hidrogéntöltő állomásból egyelőre jóval kevesebbet találhatunk:, világszerte is mintegy kétszáz töltőponttal számolhatunk, amiből 120 található az Európai Unió területén, elsősorban Németországban, Olaszországban és Dániában. Hidrogénnel üzemelő tüzelőanyag-cellás járműből sem fut sokkal több néhány száznál, és számuk a következő években sem haladja meg a néhány ezret. A stratégia célja tehát nem elsősorban a hidrogéntöltő állomások számának növelése, hanem a csatlakozópontok egységesítése.
Hasonlót irányoznak elő a sűrített földgázra is, az EU javaslata biztosítja, hogy 2020-ra kiépüljön a közös szabványon alapuló, mindenki számára hozzáférhető töltőállomások hálózata, ahol a töltőpontok közti különbség nem több 150 kilométernél. A bővülésnek köszönhetően a CNG üzemű járművek jelenlegi mintegy egymilliós száma hét éven belül megtízszereződne.
A cseppfolyósított földgázt jelenleg teherautók és hajók üzemanyagaként is használják. A célok között meghatározták, hogy a főbb európai közlekedési útvonalakon 400 kilométerenként létesüljön LNG töltőállomás, és minden nagyobb uniós kikötőben is telepítsenek töltőpontokat. Az alternatív üzemanyagok közül a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) és a bioüzemanyagok elterjedését nem tárgyalja a stratégia, mivel ezek ellátóhálózata már kellően kiépült.
Ha az unió várakozásai beigazolódnak, az európai gazdaság hatékonyabban használhatja fel erőforrásait, és nagy mértékben függetlenedhet az import kőolajtól. A károsanyag-kibocsátás csökkentésével pedig jelentősen mérsékelheti a légszennyezettség okozta halálesetek számát. A töltőállomás-hálózat fejlesztését, amelyhez európai uniós támogatás is lehívható, az egyes tagállamoknak nem kell feltétlenül közpénzből finanszírozniuk, a stratégia konklúziója szerint a helyi előírások módosításával is ösztönözni tudják a beruházásokat.
Új uniós stratégia a tiszta üzemanyagokról (.pdf)
